A napokban ráakadtam egy cikkre, az egyik internetes portálon. A cikk a párizsi Gareth Pugh divatbemutatón egy „divat”tervező (a jelmeztervező találóbb lenne) munkáit vonultatta fel.
Ebben még nem lenne semmi érdekes, viszont engem gondolkodásra sarkallott. Erre mondanák a szakemberek hogy ez a művészet lényege, de magyarázzák ők ezt sokféleképpen. Ami érdekes volt a viselésre egyáltalán nem alkalmas ruhadarabokban, vagy ha valaki mégis
foto: Profimedia - Red Dot
megpróbálná hordani az számoljon vele hogy szirénázó autó fogja elszállítani egy ingerszegény környezetbe, az pontosan ez volt. És ezen a ponton estem gondolkodóba. Hordhatatlan ruhák, anorexiás már már torz alkatú modellek, természetellenes mozgás. Mégis miféle értékkel bír ez emberiségre nézve? Az érték szó alatt ne csak az anyagi vonzatát értsük, hanem kulturális, erkölcsi, művészi és csak utolsó sorban anyagi. Megmondom! Abszolúte semmilyennel! Mindig is érdekesnek találtam a nyugati művészetet, pontosan azért mert odafigyelésre sem méltó. Mégis tömegeket mozgat meg, különböző eszközökkel. Ezt látom az újságokban, a televízióban (már ha néznék televíziót), az óriásplakátokon.
A legelső dolog ami eszembe jutott, az a pénzmosás. Ugyan így működik!
„A pénzmosás célja nem profit realizálása, hanem a pénz illegális eredetének elfedése, és a részmozzanatait alkotó egyes műveletek szinte mindig legálisak, csak a művelet egésze illegális a szándék miatt”. Csak be kell helyettesítenünk a szavakat és máris eljutunk az imént taglaltakhoz. Egy eladhatatlan, bármely értékkel nem bíró termék, több csatornán való átfuttatása után, már is realizálódik egy valós mérhető anyagi érték, amely előbb szellemi, majd vagyoni minőséggel bír. És a folyamat minden egyes lépése legális! Azt az egy dolgot leszámítva hogy romboló hatású. Mire is gondolok: Adott esetben vegyünk egy ilyen használhatatlan ruhát, ami még nem is szép. Vonultassuk fel a vagyona miatt a felső 10.000hez tartozó emberek közt, fotóztassuk le( ami valóban értékkel bír hisz a valóságot ábrázolja a legtökéletesebb formájában), jelentessük meg a médiumokban, rakjuk egy filmbe, és már is értékkel bír, már is eladható, már is kimutatható a ráfordított vagyon és realizálható az ár…
Én hiszem hogy az emberiség célja, törekvés az elérhetetlen tökéletesség felé. Mivel elérhetetlen pont ezért vonzó, ezért ad az emberiségnek egy folyamatos mozgást. Úgy kell ezt elképzelni mint mikor a rajzfilmekben a szamár elé egy botról répát lógatnak és a szamár elindul a répáért de sosem éri azt el. Ezért hiszem hogy alapvető emberi érzelmek, pozitív és negatív része mint például, szeretet-gyűlölet, szépség-csúfság, jó-rossz, egyszerre egy ugyanazon dolog nem válthatja ki mint két végletet, mert kioltanák egymást és se előre sem hátra nem haladhatnánk. Egyszerűen természet ellenes lenne. Ezzel meg is bukott az úgy nevezett mondvacsinált művészek Jocker kártyája amivel annyira szeretnek dobálózni „ Ez volt a cél”. Mióta az ember képes megmunkálni az agyagot, mindig is a tökéletességre törekedett, a harmóniára, a kiteljesedésre. Mert ami szép, az örömmel tölt el az épít! Ami pedig épít az előre hajt, az értéket képvisel, az úton tart minket. Erre talán Sigmund Freud és a hasonló talán nem is anyaszülte „emberek” rögtön azzal érvelnének hogy ez nem más mint az emberi hiúság, és még talán valamit hozzátenne az édesanyánkról ,a hozzá kötődő kapcsolatunkról. Remélhetőleg eljutunk oda hogy a könyveit egyszer nem a szakkönyvek polcára teszik hanem, méltó helyéről kell majd leemelgetnünk portalanításkor a szórakoztató irodalom részlegéről, csak úgy mint Darwin és társai dogmaként belénk rögzített, a tudomány által már már megcáfolt, mégis ránk erőltetett tanait.
Charles Darwin (fent)
Sigmund Freud (lent)
Így az ehhez hasonló pazarlás, és fellengzőség, az erkölcsi viszonyokról már nem is beszélnék, amik jellemzik általában a divatvilág ezen ágát( mindenki tudja, közhelyekkel most nem élnék), nem lehetnek, nem szabad hogy ezek mentén haladjunk „előre”!
A fent leírtakat csak azonosítani próbáltam egy számomra éppen szembeötlő problémával de remélem mindenki aki vette a fáradtságot hogy elolvassa a gondolataimat, érezte hogy nem csak egy adott ágat próbáltam kielemezni hanem magát a világot amiben élünk, amiben élnünk kell!